jó gondolat

Szükség van a jó gondolatokra.

Csak az a baj, hogy a jó gondolatot hol valami eredetien sziporkázó, nyelvi, logikai, összefüggésbeli fordulatként kezeljük, amely a kihegyezett gondolkodásúakat és a vájt fülűeket juttatja eksztázis közeli állapotba, hol pedig új ötletként, amely a vállalkozóbb szelleműeknek nyúl a hónuk alá, sikert és gyors haladást ígérve.

Így jutottunk oda, hogy még a jó gondolatot is befognánk evilági érdekeink szekere elé: egyik esetben mámort, gyönyört
várunk a jó gondolattól, máskor pedig anyagi gyarapodást, jó boldogulást a mindennapok útvesztőjében.

A jó gondolat valójában tényleg minket szolgál, de soha nem tudjuk önös, pillanatnyi érdekeink rabszolgájává tenni.

Minket szolgál a maga egyszerű természete szerint, büszkén, önérzetesen és mégis végtelen alázattal.

Egy kicsit részletesebben kifejtve: A jó gondolat, amint láttuk, nemcsak az írók, költők alapanyaga, amit beleszőnek írásaikba, amitől aztán könyveik hamarabb elkelnek a könyvesboltokból, de nem is újítási ötlet, ami egy vállalkozást, munkát sikeresebbé tesz. Az utóbbi időben szinte kizárólagosan ezt értjük a jó gondolat alatt.

És mert egyre kevesebben értik az írók, költők magasröptű gondolatait, vagy éppen adott helyzetben használhatatlannak látják az újítási ötleteket, sokan úgy érzik, hogy nekik nem sok közük van a jó gondolatokhoz.

Pedig a Jó Gondolat hozzáférhető mindenki számára. Nem valami bonyolult értelmi műveletre kell gondolnunk, hanem a lehető legegyszerűbbre: arra, hogy egyszerűen vagyunk, és ez az, ami közös emberben, állatban, az egész világban és Istenben magában.
Valamilyen formában összetartozunk. Ebben a „vagyunk”-ban is megfogalmazódik a Jó Gondolat. Az a létező, amely nem tud a Gondolattal mit kezdeni, az egyszerűen éli az életét. Táplálékot keres magának, és amikor eljön az ideje, ösztönösen utódokról gondoskodik. Különösebb meggondolás nélkül, ahhoz, hogy legyen, életet vesz, és amikor már nincs más  lehetősége, életét adja.

A létezés rendjében annál magasabb szinten van egy létező, minél inkább élete vezérlője a Gondolat.

Hitünk szerint Isten maga a Gondolat.

Tökéletes mivolta nem a hatalmaskodásban mutatkozik meg, hanem a szolgálatban.

Ezért hiszünk és remélünk is a Gondviselésben, amiről tudjuk, hogy az Isten állandó munkálkodása értünk. Ezt semmiképpen sem mondhatjuk életbiztosításnak, védőpajzsnak, amely megvéd minden szerencsétlenségtől, hanem ennél jóval többnek: az üdvösség lehetőségének.

Így szegődik mellénk a Jó Gondolat, és meghív minket is munkatársnak. Ez a munka szintén csak a szolgálat lehet.

Minél magasabban van valaki, annál inkább kell szolgálnia, ha igaz akar maradni. Ismerős a történet: „A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és a hatalmasok jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki a nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga.”

Ugyanakkor senki sem húzódhat meg alsóbb szinteken csak azért, hogy kevesebbet kelljen szolgálnia. Jónás is elbújt a hajó fenekén, a szolgálat elől mégsem tudott megszökni. A Jó Gondolat ereje nélkül képtelenek lennénk a szolgálatot vállalni. A Jó Gondolattal csak szolgálhatunk, abban a pillanatban, amikor már úgy lépünk fel, hogy ezért nekünk kell, hogy szolgáljanak, el is hagytuk a Jó Gondolatot.

Nem ő fordult el tőlünk, hanem mi hagytuk faképnél. És mert ezt nyilvánosan nem lehet vállalni, hiszen nyilvános  istentagadás lenne, ezért a saját gondolatunkat cicomázzuk fel és nevezzük el eredetiségnek vagy megújító ötletnek, közben nagyokat pittyantunk, hogy milyen jó gondolat!

A Jó Gondolattól azonban messze járunk.

Akik tényleg közel járnak hozzá, azok nem nagyon dicsekednek vele. Végzik csendesen munkájukat, szolgálnak.

Szolgálják a kisebbet, a védtelent. Számukra a világ, a természet, az állat és ember nemcsak anyagiakban való gazdagodási lehetőség, amiből minél rövidebb idő alatt a legnagyobb hasznot kell húzni, hanem elsősorban társ a létezésben.
A Jó Gondolat vezérelte ember lelke mélyén tudja, hogy társaitól: embertől, állattól, természettől csak kérhet, és csak annyit kaphat, amennyi üdvösségéhez szükséges. De ez még mindig csak az egyik oldal.

Tisztában van azzal is, hogy közben neki is adnia kell. Adnia kell értelmét, meggondolását és nem okoskodását, vagyis állandó szolgálatát és idő érkeztével adnia kell önmagát.

Amit mi sokszor jó gondolatnak tartunk, azt a hatalmaskodás és a nyereség vágya szüli bennünk.

Az igazi Jó Gondolat valójában a mi szülőnk, erejével csak szolgálhatunk. Cselekvő része és részesei leszünk az gységnek.