A Szó

Nem megsértődni, ez a legkevesebb.

Nem elfáradni, nem elbátortalanodni,nem kishitűnek lenni, ez a nehezebb.

Irodalomból nem lehet ’megélni’, de miért is kívánja egy író, hogy ’megéljen’ az irodalomból?

Minden baj akkor kezdődött, amikor az írók elkezdtek ’megélni’ az irodalomból. A tömeg érezte, hogy eladták a törvényt, és markába röhögött, mert tudta, nincs többé, aki a körmére üssön.

’Megélni’ csak olyan munkából szabad és illik, amely ’értékesíthető’.

Az irodalom nem arra való, hogy értékesítsék. Az irodalom csak akkor az (vagyis irodalom – szerk. megj.), ha ítélet és törvény.”
E rövid jegyzet hátterében az áll, hogy szerzője, Márai Sándor, aki már több mint fél éve élt emigrációban, azokat a szerzői díjakat sem kapta meg, amire az írásművek megjelenése után megvolt az érvényes szerződés.

Ekkor (is) szembesül azzal a keserű ténnyel, hogy az otthon maradt íróknak, ha az irodalomból meg akarnak élni, akkor valamilyen szinten meg kell felelniük az új rendszer elvárásainak. Megalkuvással kell értékesíteniük alkotásaikat. Neki pedig az ismeretlenségben, az idegenségben olyan műveket kellene írnia ahhoz, hogy megélhessen belőlük, amik messze távol esnének az írói és erkölcsi ideáltól.

Sem egyik, sem a másik esetben nem marad irodalom az irodalom, mert már nem ítélet és törvény.

Márai Sándor

Márai az ítéletet és a törvényt a maga eredeti valóságában érti. Jegyzete utolsó sorával a bibliai Mózesre utal, aki „nem kért írásaiért tiszteletdíjat”. Mózes a neki tulajdonított öt terjedelmes bibliai könyvben az isteni Rend törvényét és ítéletét jegyzi. Ezek a művek nem a szórakoztatás, a kellemes időtöltés céljából keletkeztek, hanem az isteni Rendet tárják fel, ami törvény és ítélet is egyben.

Törvény, ami az Életet biztosítja, és ítélet mindennel szemben, ami az Élet ellenében pillanatnyi rész-örömöket, rongy-hatalmakat, kápráztató csillogásokat szolgál. A Szó, az Ige, a Verbum, a Logosz, az Értelem valójában a törvény és ítélet. Az emberi kimondott és leírt szóban az isteni Szónak, Igének, Verbumnak, Logosznak kell megszólalnia, ezért vagyunk az Ő képe és hasonlatossága.

Az irodalom területén időről időre irányzatok születnek, és kánoni rendszerek alakulnak, amelyek belső mozgását, szabályzatát el kell sajátítania az írónak ahhoz, hogy számon tartsák a nevét, hogy írásait a kiadók elfogadják, hogy honoráriumban, olykor pedig elismerő díjakban legyen része, egyszóval, hogy a munkájából meg tudjon élni. Külön rendszerek alakulnak, amelyekben már más törvények érvényesülnek.

Már nem az az elsődleges szempont, hogy a leírt szó utal-e az isteni Szóra, hanem az, hogy van-e elég vásárlója a piacon. Ha van vásárló (és itt ezen van a hangsúly), felkapott lesz az író, nevére felfigyelnek, számon tartják, ha kevés a vásárló, elhűl
a viszony a kiadóval, elmarad a tiszteletdíj, csökken a megélhetés. Sajnos, a tehetséget is a szelek járásához való alkalmazkodási képességen mérik le. A széljárás éber figyelése pedig csak a megalkuvást eredményezi.

Hasonló helyzetben vannak a vallások és felekezetek, a színházak, a művészetek is.

A „vásárlói létszám” növelése érdekében hányszor kényszerülnek arra, hogy hol így, hol úgy ízesítsék a szót, és ha törvényt és ítéletet mondanak, azt csakis a saját rendszerük szerint. Azzal, hogy a szó papjai a könyvben, a színpadon, az oltáron ’eladták a törvényt’, gyakorlatilag megfordult a játék: már a tömeg koppint ezek körmére, ha nem úgy szólnak, ahogyan azt elvárják tőlük.

Raktáron, jobb esetben polcon maradnak a könyvek, kiürülnek a templomok és a színházak, ha a tömeg „jogos” igénye nem elégítődik ki.

Ekkor a tömeg már túl van azon, hogy a markába röhögjön nagy szabadságában. Követelései odáig is eljutnak, hogy feszítsdmeget mond arra, aki ezek után ismét az isteni Szót ki meri mondani, és visszautasítja a cserébe felkínált jó megélhetést.

Pál apostol elvileg megengedettnek tartja az isteni Szóból való megélést, amikor Mózesre hivatkozik:

„Nyomtató (cséplő) ökörnek ne kösd be a száját”

– vagyis ki, amivel dolgozik, abból meg kellene tudni élnie. Ezt azonban ő maga sem vállalja, legalábbis a korintusiakkal szemben nem, nehogy valaki is ingyenélőnek tartsa. Inkább kézműves munkát végez.

Tisztában volt azzal, hogy ez a jog könnyen hivatallá és rendszerré merevedhet, ami ugyan rövid távon kényelmesebbé tenné a szó emberének életét, de már rendszerbe szorítva az emberi szó messze járna az isteni Logosztól.
Járható útként annyi marad, hogy csak akkor szóljunk az írás lapjain keresztül, oltárról vagy színpadról, ha szavunk az igazi Szó, és ha azt akkor is mondanánk, ha nem állna mögöttünk a hivatali rendszer.

Elekes András

Megjelent a Csíki Hírlap IX. évfolyamának 135. számában, 2o14. július 18.-én.

—–

Mózes (héberül משה, lat. Moyses) bibliai próféta, egyben a zsidóság, a kereszténység, az iszlám és több kisebb vallás nagy prófétája. Történelmi személyiség,^[forrás?] kinek tevékenységét az Ószövetség több könyvben örökíti meg és akit Jézus is többször említ.

Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, Kalifornia, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró.

Pál apostol vagy Szent Pál (kb. 5 – 67. június 29.) a tizenharmadik apostol, a korai kereszténység jelentős alakja, nagy szerepet játszott a kereszténység elterjesztésében az európai kontinensen. Az Újszövetségben 14 könyv (levél) köthető a nevéhez, bár a Zsidókhoz írt levél szerzősége vitatott. Életével kapcsolatosan a legjelentősebb forrás a Biblia, ezen belül az Apostolok cselekedetei és Pál levelei.