Próféták hiányában

„Két hét alatt beveszem Kijevet, ha akarom” – mondta minap egy telefonbeszélgetésben a sokadik proletár cárevics Barrosónak, egy brüsszeli forrásra hivatkozó, Der Spiegel, német magazin szerint.

Azóta Putyin is visszafogta magát és Barrosó is megtalálta a pillanatnyi hökkenetben részben elszalasztott, részben torkán akadt szavakat.

A kijelentés politikai következményeit egyelőre még csak találgatni tudjuk.

Mindenképpen veszedelmes mondat!

Foglalkozni kell ezért mind tartalmával, mind pedig annak lehetséges következményeivel is, mint ahogy ezt a politikai elemzők, szakértők meg is teszik.

Putyin, Baroso

Most, azért előbb a jelenséget magát is meg kell vizsgálnunk.

Adott egy ember, akinek hatalom van a kezében.

Ez az ember, aki nem mellesleg egy ország államfője, tisztában van azzal, hogy országlásában szinte mindent korlátlanul elérhet. Tudja hatalmát, de hogy az valójában mekkora, azzal még maga sincs teljesen tisztában.

Egyet mondott, ami megkérdőjelezhetetlenül hatalmára utalt, és várta, hogy merész kijelentésére mi is lesz a válasz. A valóság az, hogy a válasz egy jó darabig csak a zavart, fennakadt szemű meghökkenés volt.

Lehet, hogy Putyin kijelentése nem előre megfontoltan hangzott el, hanem a beszélgetés hevületében – mint ahogyan a mi szánkat is elhagyhatja olykor egy-egy anyázás – csak egy meggondolatlan elszólás volt. Igaz, ilyen magas szinten a politika nem ismer meggondolatlan kijelentést, de hát ismerjük Putyin konvenciókra fittyet hányó megnyilvánulásait.

Fájdalmas az is, ha megfontoltan mondta, és az is, ha csak elszólta magát. Mindkettő arra utal, hogy ezek a tervek vannak igazán otthon gondolataiban. Mindegy, hogy milyen úton törnek elő belőle, egyszerűen letapogatják a terepet, felmérik a fogadtatást.

A fogadtatás pedig a tehetetlen hümmögéssel silányra sikeredet, és a helyzettel együtt, egy pár fokkal hevült a kés is, az amúgy is széteső vaj hátán. Az arc mélyéről fürgén vizslató szemek pedig megelégedve nyugtázták, hogy egy jó ideig az egész Európa se köpni, se nyelni nem tudott.

A jelenség pedig a mi készületlenségünket tükrözi. Rávilágít arra, hogy mennyire a belső érdekharcokkal vagyunk elfoglalva, mert Európai Unió ide vagy oda, azért az unión belül is egyes államok a másikat is megennék, ha az eddigi nem mindig jogos előnyük csorbulni látszik.

A franciák is képesek voltak Amerikáig menni a magyarok elleni perrel, amikor már nem ők lehettek az étkeztetési jegyek egyeduralkodó forgalmazói. Az ilyen szándék mögötti gyűlölet csak álszentségből nem nyúl fegyver után, és választja a bírósági eljárást.

De, hogy azt éppen Amerikában találták meg, sokat elárul a dolgok számunkra láthatatlan szövevényeiről. Szorgalmazhatjuk hát a tárgyalásos megoldásokat, amikor mi is, itt Európában tele vagyunk minden összevisszasággal, amelyek gyengítenek. És az előbb említett példa, csak az enyhébbek közül való.

Érezzük, hogy amit Putyin mondott, annak mekkora az erőszak-töltete. Ettől hökkentünk meg. Tudjuk azt is, hogy az ilyen erőszak vagy az erőszak egyáltalán, mennyire nem normális megnyilvánulás. Tudjuk azt is, hogy az ilyen kijelentésre ugyanilyen erőszak-töltettel válaszolni mennyire veszélyes játék.

Ezt nemcsak azért nem szabad megtennünk, mert ezzel a válasszal a viccbeli komaként vissza is ütöttünk, amiből aztán kirobban a baj, kitör a háború, hanem azért, mert ez a Léttől idegen. (Az illetékeseket lehet, hogy ez érdekli a legkevésbé, ők csak a háború kirobbantását nem merik <még> bevállalni.)

Pedig arra a putyini (nagyot)mondásra nyomban válaszolni kellett volna. Válaszolni, keményen és határozottan. Olyant válaszolni, ami őt is érinti. Erre azonban nem voltunk képesek, mert a mi gondolatainkat sem a dolgok lényege, az Értelem foglalkoztatja, hanem az érdek. Nem tudunk válaszolni, mert keresztény eredet ide vagy oda, nem az istenországot keressük, hanem az érvényesülést.

Válaszolni csak egy igazi próféta tudott volna, akinek nincs ezen a világon sem veszíteni- sem félnivalója.

A vallási rendezvényeken aranyozott kellékek és gomolygó tömjénillat közepette sokat emlegetett prófétai kérdés: „mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de a lelke kárát vallja?” éppen ide találna.

De hogyan jusson ez eszünkbe, amikor ezzel alig foglalkozunk? Hogyan kérdezhetnénk ezt mástól, úgy, hogy még hatása is legyen, ha magunktól egyáltalán nem kérdezzük?

Ez az oka, hogy időről-időre kitermeljük, vagy hagyjuk kibontakozni a magunk diktátorait: a nagy politika a nagyokat, a „kis” politika a kisebbeket.

Elekes András

Megjelent a Csíki Hírlap IX. évfolyamának 165. számában, 2o14. szeptember 5.-én.

—–

Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (oroszul: Владимир Владимирович Путин,  kiejtése^✩; Leningrád, 1952. október 7.) 2000–2008 között az Oroszországi Föderáció sorrendben második elnöke, 2008 májusától kormányfője. A 2012. március 4-én megtartott orosz elnökválasztás első fordulójában aratott fölényes győzelme eredményeként a harmadik elnöki ciklusára tért vissza a Kremlbe. A Forbes magazin 2013-as felmérése szerint a világ legbefolyásosabb embere.

José Manuel Durão Barroso (Lisszabon, 1956. március 23. –) portugál politikus, az Európai Bizottság elnöke.

Ukrajna (ukránul: Україна, IPA: [ukrɑˈjinɑ]   kiejtése) kelet-európai állam.
Keletről és északkeletről Oroszország, északnyugatról Fehéroroszország, nyugatról Lengyelország, Szlovákia és Magyarország, délnyugatról Románia és Moldova, délről pedig a Fekete-tenger és az Azovi-tenger határolja.
Területe: 603 628 km² és ezzel Oroszország után Európa második legnagyobb területű állama. Ukrajna 1991-ig a Szovjetunió tagállama volt.
Fővárosa és egyben legnépesebb városa Kijev (ukránul: Київ). Nagyobb városai még Harkiv, Odessza, Dnyipropetrovszk, Doneck, Zaporizzsja és Lviv. Hivatalos nyelve az ukrán.